2012. szeptember 1., szombat
2012. augusztus 30., csütörtök
A Magyar Polgári Párt és az Áldás Népesség Egyesület népességszaporodási tendenciája
Talán nem éppen véletlen, hogy több éves tevékenysége alatt az utóbbi két és fél év hozott egy kis serkentést a Csép Sándor által vezetett elnökség életébe.
A Magyar Polgári Párt nagy örömmel fogadta el a 2010-es évben megtartott küldöttgyűlésen az Áldás Népesség Egyesület alapötletét. Késöbb ezt a Kolozs megyei küldött ülés is elfogadta amikor is újra megválasztotta a Csép Sándort Kolozs megyei MPP elnökének.
Aztán ahogy telt az idő és a MPP elnökségnek a Fidesz újraválasztása után, a Parlament előkétől dr. Kövér László közbejárásával sikerült pénztámogatást kieszközölnie, amit a "Három királyfi és három királylány" mozgalomba fektette.
Elhatárolódva a kritikáktól elmondható, hogy a Kolozs megyei Magyar Polgári Párt szinte testületileg "ráállt" az elnökség határozata értelmében komoly szervezési munkát téve az asztalra. Itt kell megemlítenünk a Simon Csaba országos alelnök széleskörű munkáját, amelyet önzetlenül végzett! (Ezzel ellentétbe a tavalyi sikeres rendezvényben az EMI és a MIT fiataljainak egyesek jóval többet tulajdonítottak) A Simon úr munkája ami nem csak a szervezés hanem az "efektíve" elvégzett teendőkben is kimutatkozott de, amely nem volt kellőképpen értékelve éppen azoktól akikért történt minden.
Az idei szervezésben már többször lehetett az említett fiatalok szervezeteinek a nevét,de a pénz hiány mindenre rányomta a bélyegét.
Amint e cikk alatt levő tudósításból is látható, hogy sok esetben a pénzhiány nem mérvadó, amiért a mi egyesületünk vezetősége is át kéne tervezze az eddigi irányvonalakat.
Amint a tudósításból is kiderül a Család szerepét újra kell értékelni és mint a társadalom építőköve szerepet meg kellene erősíteni.
Ez feltételezi a vezetőség álláspontjának a megváltoztatását is ahhoz, hogy irányváltozással a népesség növekedés valóban "áldás" legyen a Családban.
A kalotaszegi falvakban már nem csak az "egykézés" a probléma hiszen sok helyen több de legalább két gyermeket nevelnek fel a szülők.
Az egyesület elsődleges feladatai között kell szerepeljen a felekezeti vezetőkkel való baráti kapcsolat, a közös akciók, tevékenységek. ugyan akkor az ösztöndíjas rendszert is felül kellene vizsgálni mert a gyermekek zöme úgy válik felnőtté, hogy közbe a pubertáskor kinyúlik 30 évig.
Ebből kifolyólag a család alapítás is és népességi szaporodás is csak ezután lehetséges, de ez sok esetben nem idehaza Erdélyben hanem valahol Európában történik.
Igy az egyesület a háromgyermekes céllal sajnos csak az ottani - a célországi - népességnövekedéshez járul hozzá.
Az egyesület vezetősége meg kell nézze hogy milyen akciókkal, lehetne az elvándorlás gondolatát homályosítani. Ehhez valós és hathatós cselekvés mellett a célok átgondolása is szükséges!
Más hasonló problémákkal küszködő területeken a megmaradásnak csak egyik adúja a népesség és a szaporulat növekedése.
Gyermekeink elvándorlási szándéka a többségiektől "átvett" dolog amivel nemcsak most az utolsó óürák utolsó perceiben kellene foglalkozni, de még nem késő...
A MPP gazdasági és Vidékfejlesztési Szakosztálya éppen a fent említett elvándorlás ellen tesz akkor amikor a gazdasági és ezáltal a munkahely teremtési terveit szerint cselekszik. Egy erős gazdasági réteg kialakulása eltudja felejtetni azt, hogy "máshol jobb"
Ezért hisszük azt, hogy az Áldás Népesség civil szerveződés be kellene soroljon ebbe a gazdasági projektbe is (Z)
Az idei szervezésben már többször lehetett az említett fiatalok szervezeteinek a nevét,de a pénz hiány mindenre rányomta a bélyegét.
Amint e cikk alatt levő tudósításból is látható, hogy sok esetben a pénzhiány nem mérvadó, amiért a mi egyesületünk vezetősége is át kéne tervezze az eddigi irányvonalakat.
Amint a tudósításból is kiderül a Család szerepét újra kell értékelni és mint a társadalom építőköve szerepet meg kellene erősíteni.
Ez feltételezi a vezetőség álláspontjának a megváltoztatását is ahhoz, hogy irányváltozással a népesség növekedés valóban "áldás" legyen a Családban.
A kalotaszegi falvakban már nem csak az "egykézés" a probléma hiszen sok helyen több de legalább két gyermeket nevelnek fel a szülők.
Az egyesület elsődleges feladatai között kell szerepeljen a felekezeti vezetőkkel való baráti kapcsolat, a közös akciók, tevékenységek. ugyan akkor az ösztöndíjas rendszert is felül kellene vizsgálni mert a gyermekek zöme úgy válik felnőtté, hogy közbe a pubertáskor kinyúlik 30 évig.
Ebből kifolyólag a család alapítás is és népességi szaporodás is csak ezután lehetséges, de ez sok esetben nem idehaza Erdélyben hanem valahol Európában történik.
Igy az egyesület a háromgyermekes céllal sajnos csak az ottani - a célországi - népességnövekedéshez járul hozzá.
Az egyesület vezetősége meg kell nézze hogy milyen akciókkal, lehetne az elvándorlás gondolatát homályosítani. Ehhez valós és hathatós cselekvés mellett a célok átgondolása is szükséges!
Más hasonló problémákkal küszködő területeken a megmaradásnak csak egyik adúja a népesség és a szaporulat növekedése.
Gyermekeink elvándorlási szándéka a többségiektől "átvett" dolog amivel nemcsak most az utolsó óürák utolsó perceiben kellene foglalkozni, de még nem késő...
A MPP gazdasági és Vidékfejlesztési Szakosztálya éppen a fent említett elvándorlás ellen tesz akkor amikor a gazdasági és ezáltal a munkahely teremtési terveit szerint cselekszik. Egy erős gazdasági réteg kialakulása eltudja felejtetni azt, hogy "máshol jobb"
Ezért hisszük azt, hogy az Áldás Népesség civil szerveződés be kellene soroljon ebbe a gazdasági projektbe is (Z)
Családi nap a Kárpátaljai Református Egyház szervezésében
Kárpátinfo.net | 08/31/2012
A Kárpátaljai Református Egyház immáron második alkalommal szervezett egyházkerületi csendesnapot. Az elmúlt évben Mezővári adott otthont a rendezvénynek, idén Tiszapéterfalva és a közigazgatásilag hozzá tartozó települések református gyülekezetei voltak a házigazdák. Itt, az árnyat adó fákkal szegélyezett sportkomlexum területén, a művelődési ház, az iskola és a vidámpark szomszédságában minden adott volt ahhoz, hogy a Kárpátalja különböző gyülekezeteiből (és nem csak reformátusok voltak jelen!) érkező családok az ige közelségében, egymással barátkozva egy felejthetetlen napot töltsenek el.
2012. július 12., csütörtök
Népesedési világnap és családtervezés
Szerző: Fekete Zsuzsánna, Damian Samoilă 12 iulie 2012
Tavaly a világnépesség átlépte a hétmilliárdos küszöböt. A növekvő tendencia pedig újabb kihívások elé állít mindannyiunkat. A világon élő hétmilliárd emberből 1 milliárdnak nincs ivóvízellátása és ugyancsak egymilliárd lakos napi 3 lejből él.
Az ENSZ annak emlékére nyilvánította július 11-ét népesedési világnappá, hogy a Föld népessége 1987-ben ezen a napon érte el az ötmilliárdot. Azóta már 7 milliárdos növekedés volt tapasztalható. Ezen világnap alkalmából az UNICEF arra hívja fel a figyelmet, hogy mindannyiunk felelőssége az, hogy a jövő generációnak megfelelő életkötülményeket teremtsünk.
A lakosságnövekedés nem jellemző sem Romániára, sem pedig Maros megyére, a megyénkben élő roma közösségre viszont igen. A szegénység, az információhiány és az elzárkózás az egészségügyi szolgáltatásoktól, súlyos problémákhoz vezetett. Ezt bizonyítja egy 2004-ben elvégzett országos felmérés.
„Bemutatták azokat a problémákat amelyek a nagy gyermekhalandóság, vagy akár a szülés közbeni anyák halandóságát vetíti elő, úgyanakkot a HIV vírussal való fertőzést és sajnos a sokkal nagyobb családon belüli nők elleni erőszak százalékot is a többségi csoportokkal szemben.”- mondta Koreck Mária a Divers Egyesület elnöke.
Ennek megelőzéséről tartott ma kerekasztalbeszélgetést a Divers Egyesület és a Szaporodásegészségtani Intézet marosvásárhelyi kirendeltsége. A megbeszélésen felmerült egy lehetséges válasz arra, hogy a roma nők miért nem használják a modern fogamzásgátlási módszereket és terhességük alatt miért nem fordulnak orvoshoz, bár az egészségügyi ellátás ingyenes. A válasz az információhiány lenne, ebben pedig nagy segítséget nyújthatnának a róma közösségekben dolgozó egészségügyi közvetítők és a családorvosok.
„76 családorvos biztosítja a fogamzásgátló eszközöket a környéken. Ezek felhasználója pedig 2593 személy volt ez év első negyedében. „ – mondta Anne Maria Boghiţă a Megyei Közegészségügyi Hatóság képviselője.
A 320 Maros megyei családorvosból csak 76 ad családtervezési tanácsokat és közli pácienseivel , hogy ha hátrányos helyzetben van akkor joga van ingyenes fogamzásgátlásra.
„Véleményem szerint a családorvosok, meg az orvosok általában már a hipokráteszi eskűvel az egyénnek a teljes egészségét kell biztosítsák, ebben a megelőző egészségügyi tevékenységek is beletartóznak és egy ezek közül a családtervezés.” - mondta Koreck Mária.
A kerekasztal résztvevői arra a következtetésre jutottak, hogy meg kell találni a módját annak, hogy javúljon a kapcsolat a rómák és a családorvosok között és több felvilágosító kampányra van szükség, hogy ezen személyek értesüljenek a lehetőségeikről, tudják, hova fordulhatnak ha családtervezési tanácsra van szükségük.
2012. április 18., szerda
Ahányan így együtt vagyunk, mind elmegyünk
2012 ápr 4
Írta: lelkylola
Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.
/Weöres Sándor: Bolero/
Ezt a verset a szüleim kiírták a konyhában a falra. Ezt néztem óvodás koromtól, és ezzel éltem, hogy mind elmegyünk. Otthon sohase volt tabu a halál, számtalanszor beszéltünk róla és mondták, mind a ketten mondták, anyukám és apukám is, hogy meg fognak halni. Meghaltak.
Szégyellem, hogy írok, mert senkire nem tartozik a fájdalom, de mégis úgy érzem, hogy ez segít, mert anyukám, Kopp Mária ennek a közösségnek fontos tüneménye volt; és tartozom neki annyival, hogy én írjam meg az első nekrológját.
Anyukám Kopp Jenő művészettörténész, a Fővárosi Képtár igazgatója és Waigand Ilona művészettörténész első lánya volt. Ő volt az első gyermek, még hét testvére született. Ő volt a legidősebb, az első, és ezzel megkapta azt a felelősséget is, hogy példát kell mutatnia. Azt mondják, hogy már kiskorában tudósos volt: nagyon okos.
Az ötvenes években édesapja nem írta alá az egyházi iskolák bezárását követelő nyilatkozatot, ezért kirúgták az állásából. Majd egy ismerősük szólt, hogy rajta vannak a kitelepítési listán, ezért elmenekültek Surányba, az egyszobás nyaralójukba. Anyukám itt nőtt fel, a Duna mellett, kecskéket legeltetett, verseket írt, matematikaversenyeket nyert. Közben édesanyja franciára és művészettörténetre tanította, ahogy az összes többi gyerekét is.
Édesapja belerokkant abba, hogy elveszítette a munkahelyét, hiszen egy ostyakészítő anyuka fiaként nagyon nagy szó volt, hogy művészettörténeti diplomát szerzett, aztán Rómában ösztöndíjat kapott. Amikor pedig kinevezték a Fővárosi Képtár igazgatójának, elérte mindazt, amiről álmodott. Ekkor nézte ki magának a bálkirálynő – Budapest legszebb lánya – nagymamámat, aki 18 évvel fiatalabb volt ugyan, de mégis sikerült meghódítani a szívét. A nagypapa nem bírta elviselni a surányi száműzetést, depressziós lett és megvakult. Anyukám ekkor határozta el, hogy pszichiáter lesz: eldöntötte, hogy kikutatja, hogyan alakulhat ki lelki okokból testi megbetegedés.
Nem ismertem a nagyszüleimet, mert még akkor meghaltak, amikor kicsi voltam, de annyit mesélt róluk anyukám, hogy olyan, mintha ismertem volna őket. Meséléssel életre lehet kelteni valakit. Remélem.
Anyukám egyébként a világ legcsodálatosabb anyukája volt. Mindenki azt hiszi, hogy a munka mellett nem jutott ideje ránk, de ez nem igaz. Mindig ott volt mellettem, ha szükségem volt rá. Nagyon okosan tudott szeretni, igaziból. Amikor kicsi voltam, esténként olvasott, és én odabújtam hozzá. Ha rossz jegyeket hoztam, mindig biztatott, hogy nem ez számít, nagyapám is rossz volt matekból. Ha hazacipeltem a legfurcsább barátaimat, ő mindenkit komolyan vett. És dicsért, dicsért, dicsért. Apukámat, nővéremet, engem.
Nagy tudós volt az anyukám, csodálták őt itthon és külföldön. Szerteágazó kutatásai voltak: a boldogsághormonról írt tudományos dolgozatot, kidolgozott egy légzésterápiát a szorongás csökkentésére és felmérte az ország lelkiállapotát apukámmal közösen, és ez alapján javaslatokat tettek az ország testi-lelki egészségének javítására. Együtt alapították újra a rendszerváltás után a lakásunkon a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. Együtt indították a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat a kívánt gyermekek megszületése érdekében. Nem tudom leírni, hogy mennyi mindent szervezett és dolgozott. Lehetetlen. Mostanában azt kutatta, hogy mitől lehetünk boldogok, boldog házasok. Ő nagyon boldog házasságban élt, bár azt mondta, hogy a szerelem betegség és ő barátságból ment hozzá apukámhoz, de az ő kapcsolatuknál szenvedélyesebbet nehezen lehet elképzelni. Nő volt. Titok. Megfejthetetlen. Bár sokat szerepelt, de nagyon zárkózott volt. Apukám örökké meg akarta hódítani, de kicsit mindig meghódíthatatlan maradt. Fájdalmairól, kétségeiről csak nekünk beszélt. Volt egy titkos énje, a mi titkos anyukánk volt.
Fruzsikám! – mondta. Felszólító módban, mert mindig volt arra ötlete, hogy mit kellene csinálni. Most nem mondja és nem tudom. Agyondolgozta magát, mert adni akart és örült, hogy még az utcában dolgozó munkások is megköszönték neki, hogy mennyit segít.
Hétfőn este még beszéltünk, teljesen jól volt, aztán tegnap holtan találtam otthon. Itt lakunk egy házban, itt voltam felette, de nem tudtam, hogy baj van. Délután még a nővérem kislányával sétáltunk és róla beszélgettünk, hogy milyen okos. Anyukám úgy szervezte, hogy mi mind együtt lakunk, ők, a nővéremék és mi. Egy csoda így együtt élni, együtt ebédelni, átfutni egymáshoz tejfölért. Itt maradtunk egymásnak, nélküle.
Januárban lett 70 éves. Születésnapi ajándékból elutaztunk együtt a Szentföldre. Végigmentünk a keresztúton. Boldog volt és nagyon bánatos. Nem tudott apukám nélkül élni. Meg akart halni, mert vágyott apám után. Most együtt lehetnek. Mi meg együtt itt lent.
Ha végiggondolom, hogy mit várna tőlünk, lányaitól, akkor azt, hogy bizonyítsuk be, hogy elég erős a hitünk ahhoz, hogy elviseljük a halálát és, hogy mindig legyünk bátrak és tegyünk apukám, anyukám dicsőségére! Skrabski Fruzsina
Ahányan így együtt vagyunk, mind elmegyünk
2012 ápr 4
Írta: lelkylola
Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.
/Weöres Sándor: Bolero/
Ezt a verset a szüleim kiírták a konyhában a falra. Ezt néztem óvodás koromtól, és ezzel éltem, hogy mind elmegyünk. Otthon sohase volt tabu a halál, számtalanszor beszéltünk róla és mondták, mind a ketten mondták, anyukám és apukám is, hogy meg fognak halni. Meghaltak.
Szégyellem, hogy írok, mert senkire nem tartozik a fájdalom, de mégis úgy érzem, hogy ez segít, mert anyukám, Kopp Mária ennek a közösségnek fontos tüneménye volt; és tartozom neki annyival, hogy én írjam meg az első nekrológját.
Anyukám Kopp Jenő művészettörténész, a Fővárosi Képtár igazgatója és Waigand Ilona művészettörténész első lánya volt. Ő volt az első gyermek, még hét testvére született. Ő volt a legidősebb, az első, és ezzel megkapta azt a felelősséget is, hogy példát kell mutatnia. Azt mondják, hogy már kiskorában tudósos volt: nagyon okos.
Az ötvenes években édesapja nem írta alá az egyházi iskolák bezárását követelő nyilatkozatot, ezért kirúgták az állásából. Majd egy ismerősük szólt, hogy rajta vannak a kitelepítési listán, ezért elmenekültek Surányba, az egyszobás nyaralójukba. Anyukám itt nőtt fel, a Duna mellett, kecskéket legeltetett, verseket írt, matematikaversenyeket nyert. Közben édesanyja franciára és művészettörténetre tanította, ahogy az összes többi gyerekét is.
Édesapja belerokkant abba, hogy elveszítette a munkahelyét, hiszen egy ostyakészítő anyuka fiaként nagyon nagy szó volt, hogy művészettörténeti diplomát szerzett, aztán Rómában ösztöndíjat kapott. Amikor pedig kinevezték a Fővárosi Képtár igazgatójának, elérte mindazt, amiről álmodott. Ekkor nézte ki magának a bálkirálynő – Budapest legszebb lánya – nagymamámat, aki 18 évvel fiatalabb volt ugyan, de mégis sikerült meghódítani a szívét. A nagypapa nem bírta elviselni a surányi száműzetést, depressziós lett és megvakult. Anyukám ekkor határozta el, hogy pszichiáter lesz: eldöntötte, hogy kikutatja, hogyan alakulhat ki lelki okokból testi megbetegedés.
Nem ismertem a nagyszüleimet, mert még akkor meghaltak, amikor kicsi voltam, de annyit mesélt róluk anyukám, hogy olyan, mintha ismertem volna őket. Meséléssel életre lehet kelteni valakit. Remélem.
Anyukám egyébként a világ legcsodálatosabb anyukája volt. Mindenki azt hiszi, hogy a munka mellett nem jutott ideje ránk, de ez nem igaz. Mindig ott volt mellettem, ha szükségem volt rá. Nagyon okosan tudott szeretni, igaziból. Amikor kicsi voltam, esténként olvasott, és én odabújtam hozzá. Ha rossz jegyeket hoztam, mindig biztatott, hogy nem ez számít, nagyapám is rossz volt matekból. Ha hazacipeltem a legfurcsább barátaimat, ő mindenkit komolyan vett. És dicsért, dicsért, dicsért. Apukámat, nővéremet, engem.
Nagy tudós volt az anyukám, csodálták őt itthon és külföldön. Szerteágazó kutatásai voltak: a boldogsághormonról írt tudományos dolgozatot, kidolgozott egy légzésterápiát a szorongás csökkentésére és felmérte az ország lelkiállapotát apukámmal közösen, és ez alapján javaslatokat tettek az ország testi-lelki egészségének javítására. Együtt alapították újra a rendszerváltás után a lakásunkon a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. Együtt indították a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat a kívánt gyermekek megszületése érdekében. Nem tudom leírni, hogy mennyi mindent szervezett és dolgozott. Lehetetlen. Mostanában azt kutatta, hogy mitől lehetünk boldogok, boldog házasok. Ő nagyon boldog házasságban élt, bár azt mondta, hogy a szerelem betegség és ő barátságból ment hozzá apukámhoz, de az ő kapcsolatuknál szenvedélyesebbet nehezen lehet elképzelni. Nő volt. Titok. Megfejthetetlen. Bár sokat szerepelt, de nagyon zárkózott volt. Apukám örökké meg akarta hódítani, de kicsit mindig meghódíthatatlan maradt. Fájdalmairól, kétségeiről csak nekünk beszélt. Volt egy titkos énje, a mi titkos anyukánk volt.
Fruzsikám! – mondta. Felszólító módban, mert mindig volt arra ötlete, hogy mit kellene csinálni. Most nem mondja és nem tudom. Agyondolgozta magát, mert adni akart és örült, hogy még az utcában dolgozó munkások is megköszönték neki, hogy mennyit segít.
Hétfőn este még beszéltünk, teljesen jól volt, aztán tegnap holtan találtam otthon. Itt lakunk egy házban, itt voltam felette, de nem tudtam, hogy baj van. Délután még a nővérem kislányával sétáltunk és róla beszélgettünk, hogy milyen okos. Anyukám úgy szervezte, hogy mi mind együtt lakunk, ők, a nővéremék és mi. Egy csoda így együtt élni, együtt ebédelni, átfutni egymáshoz tejfölért. Itt maradtunk egymásnak, nélküle.
Januárban lett 70 éves. Születésnapi ajándékból elutaztunk együtt a Szentföldre. Végigmentünk a keresztúton. Boldog volt és nagyon bánatos. Nem tudott apukám nélkül élni. Meg akart halni, mert vágyott apám után. Most együtt lehetnek. Mi meg együtt itt lent.
Ha végiggondolom, hogy mit várna tőlünk, lányaitól, akkor azt, hogy bizonyítsuk be, hogy elég erős a hitünk ahhoz, hogy elviseljük a halálát és, hogy mindig legyünk bátrak és tegyünk apukám, anyukám dicsőségére!
Skrabski Fruzsina
2012. március 5., hétfő
Népesség vagy "csak" áldás...
Nemrég egyik olvasónk megállított az utcán és elővett, hogy azt szeretné közölni velünk, hogy rossz úton halad a népesedési politikánk... Vajon? Elgondolkoztam, meglehet, hogy igaza van ...
Eddig az elmúlt 22 év alatt az érdekképviseleti alakulatok csak részben vették tudomásul és kevésbé tekintették fontosnak a megmaradásunkat! A mamutalakulattá nőtt de csak politikai szempontokat követő Szövetség vezetői sajnos nem tudtak magukon túl látni és hosszútávú tervezésre netalán konkrét lépésekre szinte nincs példa! Mindegyre az autonómia kérdése került előtérbe, de arra senki sem gondolt, hogy lesz-e majd kinek, hiszen a népközösségi lemorzsolódás nagyon szomorú módon, de többszázezres!
Az eltelt 22 év alatt a népközösségünk alaposan megcsappant lélekszámba.
Ezzel szembe kell helyzenünk azokat a törekvéseket, amelyeket szinte egymaga és egyesülete révén Csép Sándor úr a Kolozs megyei Magyar Polgári Párt elnöke, komoly értékrend - a népközösségi növekedés - követő alapossággal hirdeti az "Áldás-Népesség" cimere alatt.
E tudatos népességi programot követő egyesület példájára Jókai Anna neves irónő sugallatára létrejött az anyaországi alakulat is, amelynek eddigi tevékenysége alátámasztotta a Csép Sándor elgondolásának hasznosságát.
Az "Átkos" ideje alatti az "egykézés" a népközösségünk által lakott - pontosabban a kalotaszegi - régióban már nem annyira fellelhető,. hiszen a fiataljaink mostanság az összeurópai szinten "növelik" a népességi szintet, mert nagy azok száma, akik elszármaztak egy jobb megélhetés reményében...
Természetesen a Csép úr által irányított Áldás Népesség Egyesületi programok, mint amilyen a "Három a királyfi és három a királylány" (vagy a mostara átvett "Adj király katonát") szerepe szinte érezhetően megnövekedett, de mindez még nem elég.
A védnöki szerepet vállaló Kövér László hathatós támogatása példaértékkel bírt már a tavalyi év folyamán is! Magas szintű adománya révén több résztvevőt láthattunk és csak reméljük, hogy az idei márciusban megtartatndó dijkiosztáskor még többen lesznek azok, akik már gyermek korban megértik a népesedés fontosságát!
Csép Sándor elnök úr érdeme, hogy sikerült a Magyar Polgári Párt politikai programjába is bejutattni. az Áldás Népesség Egyesületben képviselt alapelveket, sőt a tavalyi évben, Szász Jenő az MPP elnöke arra biztatta a polgáriakat, hogy tegyék hasznossá cselekedetükkel is - főleg a Székeken -, hiszen a jó példa kapatos. mint mondta régen a pap bácsik este felé bekopogtattak a híveik ablakain és beszóltak: "Fiam, ne csak aludjatok!", hogy aztán egy pár hónap múlva már lehetett is keresztelni a kisbabákat...
Hasonlóan az MPP országos elnökéhez, Simon Csaba, országos alelnök úr is, a cél mellé állt és jócskán kivette részét a programok szervezésében. Szervezési sikerei ugyan elhallgatva lettek és a Áldás Népesség Egyesület sikereit mások igyekeztek magukévá tenni, de a célja megmaradt és az idén újra csak Ő lett megbízva a fő esemény - a pályzati eredmény kihírdetése - lebonylítására. Igaz ezúttal a fia is segitségére sietett.
Megjegyeznénk, hogy e blog szerkesztői is kivették a részüket, de még sem voltak eléggé "odavalók", mert az Áldás Népesség Egyesületébe való tagfelvételi kérésüket mind a mai napig nem tárgyalták meg az alapító tagok...
Meg kell azonban azt is említenünk, hogy ezek a magasztos kezdeményezések csak, akkor érik el igazából a céljukat, ha a folytonosság elvét követik a mostani felvállalók is. (Áldás Népesség)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)