2016. április 25., hétfő

Kisfilmeket díjjazott az Áldás Népesség Egyesület

A Sapientia Erdélyi Magyar Egyetem adott helyett az Áldás Népesség Egyesület gála előadására, amely alkalommal a meghirdetetett kisfilmek fesztiváljának is beillett volna, hiszen igyazi majdnem profeszionális szintű pályaműveket láthatottak az egybegyültek.
A szombat délre meghirdetett kisfilmes pályázatra több pályázó is jelentkezett. Többen a saját életükből ihletődtek és igazi élethű pillanatokat örökitettek meg, amit a neves zsüri nagyon értékelt is.
Az Áldás Népesség Egyesület hagyományos eseményeire magas rangú vendégek és védnökök is jelen voltak  igy dr. Kövér László és Szász Jenő, de jelen volt Keizer Róbert a megyei tanács jelöltje is, aki a kisfiával érkezett.
Simon Csaba az egyesület elnökének az expoziciójából megtudhattuk, hogy az Áldás Népesség még milyen projekteket szeretne lebonyolitani.
Szász Jenő megdicsérte a rendezőket és a pályázókat is, kiemelve, hogy népközösségünkben a harmadik gyermek jelenléte normális kell legyen hiszen ezzel tudnánk a negatív trendet megforditani.
A többi felszólaló is a több gyermeket nevelő családokra irányitotta a figyelmet. Sajnos dr. Kövér Lázsló nem tudott jelen lenni.
Ezután következett a pályaművek értékelése. A zsüri az első helyre Marosan Csabát, míg a másodikra Major Lajost és munkatársnőjét nevezték meg! A harmadik helyre került kisfilm készitője nem jelent meg az ünnepségen.
A dijazott kisfilmek bemutatás után kötetlen beszélgetésre került sor és a svédasztal mellett a dijazottakkal lehetett csevegni.Gurka Balla Ilona
























































2016. április 21., csütörtök

Egy kis történelem

Az Áldás- Népesség Mozgalom története 2004-ben kezdődött, ötletgazdája Csép Sándor, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének volt elnöke. 1975-ben forgatta Egyetlenem című filmjét, melyben a Nagyvárad és Kolozsvár között lévő Kalotaszeg vidékének egykézését (csak egyetlen gyermek vállalását) vette górcső alá.
A XX. század magyarsága a népesedési mutatók tekintetében zuhanó pályára került. Számbeli fogyatkozásunk a Kárpát-medencében drámai méreteket öltött. Mindez arra készteti a felelősen gondolkodó magyar közéletet, az egyházakat, intézményeket, civil szervezeteket, iskolákat, tudományos műhelyeket és gazdasági szakembereket, hogy a tudományos igényű helyzetfelmérésen túl a lehető legszélesebb összefogást keresve tekintet nélkül pártállásukra olyan cselekvési programot készítsenek, mely nem csupán a fájdalmas demográfiai helyzetünkre tekint, hanem a sorvadás mélyén húzódó bajokat akarja orvosolni.
2007. február 20.-án bejegyeztettük jogi személyként a Mozgalom keretében létrejött ÁLDÁS NÉPESSÉG – BINECUVĂNTARE EGYESÜLET.
Az Egyesület stratégiai alapelve a népesedés drámai állapotának a közbeszédbe való bevitele, a családbarát életfilozófia terjesztése, a gyermekvállalás fontosságának hirdetése, a közvélemény ráirányítása eme fontos nemzeti sorskérdésre. Ezáltal a társadalmi tudat és közvélemény olyan irányba való átalakítását kívánjuk elérni, amely néhány év távlatában meghozza a pozitív demográfiai eredményt. Az eltelt közel 10 évben számos rendezvény és családtámogatási akció fűződik az Egyesület nevéhez.
Országos rendezvényeink között legjelentősebb “A Harmadik Királyfi vagy Királylány” néven meghirdetett irodalmi verseny, amit a magyarországi Demográfiai Kerekasztallal egyeztetve indítottunk útjára, és melynek legfőbb támogatója Dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés Elnöke.
Ami rendezvényeink presztízsét illeti, meg kell említeni, hogy azokon olyan személyiségek is részt vesznek, mint a Kossuth-díjas Kallós Zoltán, Böjte Csaba atya, a dévai Szent Ferenc alapítvány vezetője, egyházi főemberek, Magyarország kolozsvári főkonzulja, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, valamint a hazai közélet számos kiválósága.
Mozgalmunk és szervezetünk minden hazafias érzelmű személyt és szervezetet megszólít. Tevékenységünk egyre jobban terjed el a közbeszédben és kezd köztudatformáló tényezővé válni, elsősorban a gyermekvállalásról és a családról alkotott nézetek tekintetében. .
A mozgalom elindítója, lelkes szervezője Csép Sándor elhalálozása után közeli munkatársai, barátai, akik eddig is „önkéntes szolgálattevőkként” valamennyi vetélkedő megszervezésénél jelen voltak, úgy döntöttek, hogy folytatni próbálják a megkezdett utat és tovább viszik az Egyesület jó hírnevét.

Az inaktelki Tájház felújítása I. ütem (2014)
Az épület, ami az inaktelki Tájháznak ad otthont 1914-ben épült, azaz több mint 100 éves fennállása óta látott már szebb napokat is. Annak érdekében, hogy az épületben berendezett két szobának a bútorai és berendezései ne sérüljenek és továbbra is látogathatók legyenek elengedhetetlen volt az épület fedelének a felújítása, ugyanis több cserép is hiányzott, több tartógegenda tönkrement az évtizedek során és az épület homlokzata és annak díszítőelemei egy kivételével mind elkorhadtak.
Az egyesület fontosnak tartja az épület felújítását és eredeti állapotának a megőrzését, mivel célunk, hogy a kalotaszegi hagyományokat megőrizzük a jövő nemzedéke számára. Elsődleges célunk az ingatlanon található Tájház épületének a felújítása volt, de a csűrt, az ólt, a sütőkemencét, valamint a telket körülvevő kerítést is eredeti állapotába, az inaktelki hagyományoknak és motívumrendszernek megfelelően kívánjuk felújítani, visszaállítani.
Az épület alapzata az évek során megereszkedett, homlokzatában a fa elkorhadt, több tartógerenda is elkorhadt, a konyha beázott, és a beázás következtében a hátsó fal is elkezdett omladozni, így első lépéskent ezeket szerettük volna helyreállítani
A javítások illetve felújítások első lépéseként a 100 éves épület fedelét sikerült 2014 végére felújítani a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. (BGA) valamint a Communitas Alapítvány támogatásából, de annak, érdekében, hogy az épületet eredeti állapotába lehessen visszaállítani még hosszú és költséges út vezet, éppen ezért folyamatosan új partnereket és támogatókat keresünk.


Az inaktelki Tájház felújítása II. ütem (2015)
Az épület, ami az inaktelki Tájháznak ad otthont 1914-ben épült, azaz több mint 100 éves fennállása óta látott már szebb napokat is. Annak érdekében, hogy az épületben berendezett két szobának a bútorai és berendezései ne sérüljenek és továbbra is látogathatók legyenek elengedhetetlen volt az épület fedelének a felújítása, ugyanis több cserép is hiányzott, több tartógegenda tönkrement az évtizedek során és az épület homlokzata és annak díszítőelemei egy kivételével mind elkorhadtak.
Az egyesület fontosnak tartja az épület felújítását és eredeti állapotának a megőrzését, mivel célunk, hogy a kalotaszegi hagyományokat megőrizzük a jövő nemzedéke számára. Elsődleges célunk az ingatlanon található Tájház épületének a felújítása volt, de a csűrt, az ólt, a sütőkemencét, valamint a telket körülvevő kerítést is eredeti állapotába, az inaktelki hagyományoknak és motívumrendszernek megfelelően kívánjuk felújítani, visszaállítani.
Az épület alapzata az évek során megereszkedett, homlokzatában a fa elkorhadt, több tartógerenda is elkorhadt, a konyha beázott, és a beázás következtében a hátsó fal is elkezdett omladozni, így első lépéskent ezeket szerettük volna helyreállítani
A javítások illetve felújítások első lépéseként a 100 éves épület fedelét sikerült 2014 végére felújítani a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. (BGA) valamint a Communitas Alapítvány támogatásából, de annak, érdekében, hogy az épületet eredeti állapotába lehessen visszaállítani még hosszú és költséges út vezet, éppen ezért folyamatosan új partnereket és támogatókat keresünk.

Meghívó


2015. január 4., vasárnap

2013. január 16., szerda

Elhunyt Csép Sándor, az erdélyi magyar közélet emblematikus alakja

Hosszú betegség után életének 75. évében szerda reggel Kolozsváron elhunyt Csép Sándor, televíziós szerkesztő, riporter, politikus, az erdélyi magyar közélet kiemelkedő alakja.
Csép Sándor 1938-ban született Aradon, középiskolát szülővárosában végzett, 16 évesen. Jogot tanult volna, de papgyerek lévén kirúgták, ezért a Protestáns Teológiai Intézetben tanult tovább, majd a Babeș-Bolyai Egyetem filozófiai karán szerzett diplomát.
1968-tól a kolozsvári rádió szerkesztője, 1972-től a Román Televízió Bukaresti Magyar Szerkesztőségének munkatársa volt. Bodor Pál főszerkesztő mellett dolgozott, amíg Bodor nem távozott az országból.
Első írásában Hazai valóságkutatás címmel a hazai szociológia új módszerei mellett foglalt állást (Korunk, 1966/7-8). Társadalomrajzi riporttal az Utunk, Új Élet, Igazság, Vörös Zászló hasábjain szerepelt. A képernyőn legjelentősebbek irodalmi portréi; Mikó Imrével és Dávid Gyulával közösen készített dokumentumfilmet Petőfi erdélyi útjairól; iskolariportjai és honismereti vetélkedői népszerűek voltak. Egy tévéfilmje a kolozsvári Hóstátot örökítette meg.
Alkotásai közül nagy visszhangot keltett a kalotaszegi egykézésről és ennek veszélyeiről készített Egyetlenem című riportfilmje (1975) s ennek bizakodó, fordulatot idéző folytatása (1979), majd publicisztikai feldolgozása (Katarzis, vagy csak éterbe kergetett szó? Korunk 1980/4).
A kolozsvári Állami Magyar Színház műsorába felvett történeti drámája, a Mi, Bethlen Gábor..., a nagyhatalmak erőterében lelkiismereti szabadság és béke ügyét védő fejedelmet jeleníti meg, hol Pázmány Péterrel folytatott vitájában, hol a román Markó herceggel kötött egyezségeiben mutatva rá a népek egymásrautaltságára.
Ne félj önmagadtól című drámájából született a Mátyás a vérpadon című rockopera, amelyet a Kolozsvári Magyar Opera mutatott be.
A nevéhez köthető az Áldás, népesség című, a gyerekvállalást népszerűsítő, az erdélyi nagycsaládokat támogató kezdeményezés.
1999-től 2003-ig a Romániai Magyar Újságírók Egyesületének elnöke, utóbb az audiovizuális sajtóért felelős alelnöke, 2008-tól a Kolozs megyei MPP elnöke volt.
Csép Sándor hetvenedik születésnapjára írt írásában Bodor Pál ekként vélekedett róla: „Nem kétséges: romantikus lélek. Nem érzi jól magát semmiféle gondolati kicsinyességben, érzései erős gesztusokat igényelnek – és ezekhez akkor is ragaszkodott, amikor súlyos kockázatokkal jártak. Érthetetlen, hogy kiszorítják az általa kezdeményezett, régóta dédelgetett-tervezett összerdélyi magyar televíziózásból, noha az első (előbb egymilliárdnyi, majd csak háromszáz millió forintos támogatást is ő szerezte meg hozzá…) Egyébként Markó Bélával, Takács Csabával, Gálfalvi Zsolttal és Gáspárik Attilával örökös tagja az alapító testületnek, amelynek ma már semmilyen gyakorlati szerepe nincs. (...)
Alkata szerint Csép undorodik a demagógiától, nem szíveli, ha valaki visszaél saját sokaságának nemzeti érzelmeivel, s legalább annyira megveti azt, aki rossz helyezkedésből semmibe veszi övéinek hűségét sajátos közösségükhöz. Mégis kiszorult a szélesebb, kevésbé pártjellegű nemzetiségi tömörülésből, s oda kényszerült, ahol (szerintem) némelyek hangosabban szerepeltetik önmagukat, mint a közös célokat. Megfogalmazásommal Csép bizonyára nem igazán ért egyet, s ezt is kötelességem jelezni. Végtelenül fájlalom, hogy ilyen képességű, hatású-súlyú, mesteri kollégánk nem kapja meg azt az elismerést, amelyet megérdemel, sem a lehetőséget, hogy tehetségét a közössége javára kamatoztassa.
Az vigasztal, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, s az Európai Újságírók Szövetsége magyar tagozata kezdeményezte méltó elismerését: javaslatukra Csép Sándort kitüntették volt a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével és a MÚOSZ Aranytollával. Hogy Erdélyben közönségsikerén túl elismerésének milyen jeleit tapasztalhatta, nem tudom.” (Krónika)

Elhunyt Csép Sándor


http://www.aradihirek.ro/2013/01/16/elhunyt-csep-sandor.html

2013-01-16
Ma reggel elhunyt az 1938. május 1-jén Aradon született Csép Sándor riporter, rádió- és televízió-szerkesztő, újságíró, politikus, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének korábbi elnöke.
Középiskolát szülővárosában végzett, 16 évesen. Jogot tanult volna, de papgyerek lévén kirúgták, ezért a Protestáns Teológiai Intézetben tanult tovább, majd a Babeş-Bolyai Egyetem filozófiai karán szerzett diplomát.
1968-tól a kolozsvári rádió szerkesztője, 1972-től a Román Televízió Bukaresti Magyar Szerkesztőségének munkatársa volt. Itt tevékenykedett, és élte meg az 1977-es földrengést. Bodor Pál főszerkesztő mellett dolgozott, amíg Bodor nem távozott az országból.
Első írásában Hazai valóságkutatás címmel a hazai szociológia új módszerei mellett foglalt állást (Korunk, 1966/7-8). Társadalomrajzi riporttal az Utunk, Új Élet, Igazság, Vörös Zászló hasábjain szerepelt. A képernyőn legjelentősebbek irodalmi portréi; Mikó Imrével és Dávid Gyulával közösen készített dokumentumfilmet Petőfi erdélyi útjairól; iskolariportjai és honismereti vetélkedői népszerűek voltak. Egy tévéfilmje a kolozsvári Hóstátot örökítette meg. Alkotásai közül nagy visszhangot keltett a kalotaszegi egykeveszedelemről készített Egyetlenem c. riportfilmje (1975) s ennek bizakodó, fordulatot idéző folytatása (1979), majd publicisztikai feldolgozása (Katarzis, vagy csak éterbe kergetett szó? Korunk 1980/4).
Mindez csak egy apró részlet munkásságából, tevékenységéből.
Nyugodjék békében!