Ahányan így együtt vagyunk, mind elmegyünk

2012 ápr 4

Írta: lelkylola

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,

a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át

a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,

olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,

végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad

és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,

tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,

hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán

ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,

ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk

mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,

ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.

/Weöres Sándor: Bolero/

Ezt a verset a szüleim kiírták a konyhában a falra. Ezt néztem óvodás koromtól, és ezzel éltem, hogy mind elmegyünk. Otthon sohase volt tabu a halál, számtalanszor beszéltünk róla és mondták, mind a ketten mondták, anyukám és apukám is, hogy meg fognak halni. Meghaltak.

Szégyellem, hogy írok, mert senkire nem tartozik a fájdalom, de mégis úgy érzem, hogy ez segít, mert anyukám, Kopp Mária ennek a közösségnek fontos tüneménye volt; és tartozom neki annyival, hogy én írjam meg az első nekrológját.

Anyukám Kopp Jenő művészettörténész, a Fővárosi Képtár igazgatója és Waigand Ilona művészettörténész első lánya volt. Ő volt az első gyermek, még hét testvére született. Ő volt a legidősebb, az első, és ezzel megkapta azt a felelősséget is, hogy példát kell mutatnia. Azt mondják, hogy már kiskorában tudósos volt: nagyon okos.

Az ötvenes években édesapja nem írta alá az egyházi iskolák bezárását követelő nyilatkozatot, ezért kirúgták az állásából. Majd egy ismerősük szólt, hogy rajta vannak a kitelepítési listán, ezért elmenekültek Surányba, az egyszobás nyaralójukba. Anyukám itt nőtt fel, a Duna mellett, kecskéket legeltetett, verseket írt, matematikaversenyeket nyert. Közben édesanyja franciára és művészettörténetre tanította, ahogy az összes többi gyerekét is.

Édesapja belerokkant abba, hogy elveszítette a munkahelyét, hiszen egy ostyakészítő anyuka fiaként nagyon nagy szó volt, hogy művészettörténeti diplomát szerzett, aztán Rómában ösztöndíjat kapott. Amikor pedig kinevezték a Fővárosi Képtár igazgatójának, elérte mindazt, amiről álmodott. Ekkor nézte ki magának a bálkirálynő – Budapest legszebb lánya – nagymamámat, aki 18 évvel fiatalabb volt ugyan, de mégis sikerült meghódítani a szívét. A nagypapa nem bírta elviselni a surányi száműzetést, depressziós lett és megvakult. Anyukám ekkor határozta el, hogy pszichiáter lesz: eldöntötte, hogy kikutatja, hogyan alakulhat ki lelki okokból testi megbetegedés.

Nem ismertem a nagyszüleimet, mert még akkor meghaltak, amikor kicsi voltam, de annyit mesélt róluk anyukám, hogy olyan, mintha ismertem volna őket. Meséléssel életre lehet kelteni valakit. Remélem.

Anyukám egyébként a világ legcsodálatosabb anyukája volt. Mindenki azt hiszi, hogy a munka mellett nem jutott ideje ránk, de ez nem igaz. Mindig ott volt mellettem, ha szükségem volt rá. Nagyon okosan tudott szeretni, igaziból. Amikor kicsi voltam, esténként olvasott, és én odabújtam hozzá. Ha rossz jegyeket hoztam, mindig biztatott, hogy nem ez számít, nagyapám is rossz volt matekból. Ha hazacipeltem a legfurcsább barátaimat, ő mindenkit komolyan vett. És dicsért, dicsért, dicsért. Apukámat, nővéremet, engem.

Nagy tudós volt az anyukám, csodálták őt itthon és külföldön. Szerteágazó kutatásai voltak: a boldogsághormonról írt tudományos dolgozatot, kidolgozott egy légzésterápiát a szorongás csökkentésére és felmérte az ország lelkiállapotát apukámmal közösen, és ez alapján javaslatokat tettek az ország testi-lelki egészségének javítására. Együtt alapították újra a rendszerváltás után a lakásunkon a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. Együtt indították a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat a kívánt gyermekek megszületése érdekében. Nem tudom leírni, hogy mennyi mindent szervezett és dolgozott. Lehetetlen. Mostanában azt kutatta, hogy mitől lehetünk boldogok, boldog házasok. Ő nagyon boldog házasságban élt, bár azt mondta, hogy a szerelem betegség és ő barátságból ment hozzá apukámhoz, de az ő kapcsolatuknál szenvedélyesebbet nehezen lehet elképzelni. Nő volt. Titok. Megfejthetetlen. Bár sokat szerepelt, de nagyon zárkózott volt. Apukám örökké meg akarta hódítani, de kicsit mindig meghódíthatatlan maradt. Fájdalmairól, kétségeiről csak nekünk beszélt. Volt egy titkos énje, a mi titkos anyukánk volt.

Fruzsikám! – mondta. Felszólító módban, mert mindig volt arra ötlete, hogy mit kellene csinálni. Most nem mondja és nem tudom. Agyondolgozta magát, mert adni akart és örült, hogy még az utcában dolgozó munkások is megköszönték neki, hogy mennyit segít.

Hétfőn este még beszéltünk, teljesen jól volt, aztán tegnap holtan találtam otthon. Itt lakunk egy házban, itt voltam felette, de nem tudtam, hogy baj van. Délután még a nővérem kislányával sétáltunk és róla beszélgettünk, hogy milyen okos. Anyukám úgy szervezte, hogy mi mind együtt lakunk, ők, a nővéremék és mi. Egy csoda így együtt élni, együtt ebédelni, átfutni egymáshoz tejfölért. Itt maradtunk egymásnak, nélküle.

Januárban lett 70 éves. Születésnapi ajándékból elutaztunk együtt a Szentföldre. Végigmentünk a keresztúton. Boldog volt és nagyon bánatos. Nem tudott apukám nélkül élni. Meg akart halni, mert vágyott apám után. Most együtt lehetnek. Mi meg együtt itt lent.

Ha végiggondolom, hogy mit várna tőlünk, lányaitól, akkor azt, hogy bizonyítsuk be, hogy elég erős a hitünk ahhoz, hogy elviseljük a halálát és, hogy mindig legyünk bátrak és tegyünk apukám, anyukám dicsőségére! Skrabski Fruzsina

Ahányan így együtt vagyunk, mind elmegyünk

2012 ápr 4 

Írta: lelkylola

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,

a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át

a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,

olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,

végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad

és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,

tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,

hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán

ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,

ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk

mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,

ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.

/Weöres Sándor: Bolero/

Ezt a verset a szüleim kiírták a konyhában a falra. Ezt néztem óvodás koromtól, és ezzel éltem, hogy mind elmegyünk. Otthon sohase volt tabu a halál, számtalanszor beszéltünk róla és mondták, mind a ketten mondták, anyukám és apukám is, hogy meg fognak halni. Meghaltak.

Szégyellem, hogy írok, mert senkire nem tartozik a fájdalom, de mégis úgy érzem, hogy ez segít, mert anyukám, Kopp Mária ennek a közösségnek fontos tüneménye volt; és tartozom neki annyival, hogy én írjam meg az első nekrológját.

Anyukám Kopp Jenő művészettörténész, a Fővárosi Képtár igazgatója és Waigand Ilona művészettörténész első lánya volt. Ő volt az első gyermek, még hét testvére született. Ő volt a legidősebb, az első, és ezzel megkapta azt a felelősséget is, hogy példát kell mutatnia. Azt mondják, hogy már kiskorában tudósos volt: nagyon okos.

Az ötvenes években édesapja nem írta alá az egyházi iskolák bezárását követelő nyilatkozatot, ezért kirúgták az állásából. Majd egy ismerősük szólt, hogy rajta vannak a kitelepítési listán, ezért elmenekültek Surányba, az egyszobás nyaralójukba. Anyukám itt nőtt fel, a Duna mellett, kecskéket legeltetett, verseket írt, matematikaversenyeket nyert. Közben édesanyja franciára és művészettörténetre tanította, ahogy az összes többi gyerekét is.

Édesapja belerokkant abba, hogy elveszítette a munkahelyét, hiszen egy ostyakészítő anyuka fiaként nagyon nagy szó volt, hogy művészettörténeti diplomát szerzett, aztán Rómában ösztöndíjat kapott. Amikor pedig kinevezték a Fővárosi Képtár igazgatójának, elérte mindazt, amiről álmodott. Ekkor nézte ki magának a bálkirálynő – Budapest legszebb lánya – nagymamámat, aki 18 évvel fiatalabb volt ugyan, de mégis sikerült meghódítani a szívét. A nagypapa nem bírta elviselni a surányi száműzetést, depressziós lett és megvakult. Anyukám ekkor határozta el, hogy pszichiáter lesz: eldöntötte, hogy kikutatja, hogyan alakulhat ki lelki okokból testi megbetegedés.

Nem ismertem a nagyszüleimet, mert még akkor meghaltak, amikor kicsi voltam, de annyit mesélt róluk anyukám, hogy olyan, mintha ismertem volna őket. Meséléssel életre lehet kelteni valakit. Remélem.

Anyukám egyébként a világ legcsodálatosabb anyukája volt. Mindenki azt hiszi, hogy a munka mellett nem jutott ideje ránk, de ez nem igaz. Mindig ott volt mellettem, ha szükségem volt rá. Nagyon okosan tudott szeretni, igaziból. Amikor kicsi voltam, esténként olvasott, és én odabújtam hozzá. Ha rossz jegyeket hoztam, mindig biztatott, hogy nem ez számít, nagyapám is rossz volt matekból. Ha hazacipeltem a legfurcsább barátaimat, ő mindenkit komolyan vett. És dicsért, dicsért, dicsért. Apukámat, nővéremet, engem.

Nagy tudós volt az anyukám, csodálták őt itthon és külföldön. Szerteágazó kutatásai voltak: a boldogsághormonról írt tudományos dolgozatot, kidolgozott egy légzésterápiát a szorongás csökkentésére és felmérte az ország lelkiállapotát apukámmal közösen, és ez alapján javaslatokat tettek az ország testi-lelki egészségének javítására. Együtt alapították újra a rendszerváltás után a lakásunkon a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. Együtt indították a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat a kívánt gyermekek megszületése érdekében. Nem tudom leírni, hogy mennyi mindent szervezett és dolgozott. Lehetetlen. Mostanában azt kutatta, hogy mitől lehetünk boldogok, boldog házasok. Ő nagyon boldog házasságban élt, bár azt mondta, hogy a szerelem betegség és ő barátságból ment hozzá apukámhoz, de az ő kapcsolatuknál szenvedélyesebbet nehezen lehet elképzelni. Nő volt. Titok. Megfejthetetlen. Bár sokat szerepelt, de nagyon zárkózott volt. Apukám örökké meg akarta hódítani, de kicsit mindig meghódíthatatlan maradt. Fájdalmairól, kétségeiről csak nekünk beszélt. Volt egy titkos énje, a mi titkos anyukánk volt.

Fruzsikám! – mondta. Felszólító módban, mert mindig volt arra ötlete, hogy mit kellene csinálni. Most nem mondja és nem tudom. Agyondolgozta magát, mert adni akart és örült, hogy még az utcában dolgozó munkások is megköszönték neki, hogy mennyit segít.

Hétfőn este még beszéltünk, teljesen jól volt, aztán tegnap holtan találtam otthon. Itt lakunk egy házban, itt voltam felette, de nem tudtam, hogy baj van. Délután még a nővérem kislányával sétáltunk és róla beszélgettünk, hogy milyen okos. Anyukám úgy szervezte, hogy mi mind együtt lakunk, ők, a nővéremék és mi. Egy csoda így együtt élni, együtt ebédelni, átfutni egymáshoz tejfölért. Itt maradtunk egymásnak, nélküle.

Januárban lett 70 éves. Születésnapi ajándékból elutaztunk együtt a Szentföldre. Végigmentünk a keresztúton. Boldog volt és nagyon bánatos. Nem tudott apukám nélkül élni. Meg akart halni, mert vágyott apám után. Most együtt lehetnek. Mi meg együtt itt lent.

Ha végiggondolom, hogy mit várna tőlünk, lányaitól, akkor azt, hogy bizonyítsuk be, hogy elég erős a hitünk ahhoz, hogy elviseljük a halálát és, hogy mindig legyünk bátrak és tegyünk apukám, anyukám dicsőségére!

Skrabski Fruzsina

Népesség vagy "csak" áldás...

Nemrég egyik olvasónk megállított az utcán és elővett, hogy azt szeretné közölni velünk, hogy rossz úton halad a népesedési politikánk... Vajon? Elgondolkoztam, meglehet, hogy igaza van ... 

Eddig az elmúlt 22 év alatt az érdekképviseleti alakulatok csak részben vették tudomásul és kevésbé tekintették fontosnak a megmaradásunkat! A mamutalakulattá nőtt de csak politikai szempontokat követő Szövetség vezetői sajnos nem tudtak magukon túl látni és hosszútávú tervezésre netalán konkrét lépésekre szinte nincs példa! Mindegyre az autonómia kérdése került előtérbe, de arra senki sem gondolt, hogy lesz-e majd kinek, hiszen a népközösségi lemorzsolódás nagyon szomorú módon, de többszázezres!

Az eltelt 22 év alatt a népközösségünk alaposan megcsappant lélekszámba. 

Ezzel szembe kell helyzenünk azokat a törekvéseket, amelyeket szinte egymaga és egyesülete révén Csép Sándor úr a Kolozs megyei Magyar Polgári Párt elnöke, komoly értékrend - a népközösségi növekedés - követő alapossággal hirdeti az "Áldás-Népesség" cimere alatt.

E tudatos népességi programot követő egyesület példájára Jókai Anna neves irónő sugallatára létrejött az anyaországi alakulat is, amelynek eddigi tevékenysége alátámasztotta a Csép Sándor elgondolásának hasznosságát.

Az "Átkos" ideje alatti az "egykézés" a népközösségünk által lakott - pontosabban a kalotaszegi - régióban már nem annyira fellelhető,. hiszen a fiataljaink mostanság az összeurópai szinten "növelik" a népességi szintet, mert nagy azok száma, akik elszármaztak egy jobb megélhetés reményében...

Természetesen a Csép úr által irányított Áldás Népesség Egyesületi programok, mint amilyen a "Három a királyfi és három a királylány" (vagy a mostara átvett "Adj király katonát") szerepe szinte érezhetően megnövekedett, de mindez még nem elég.

A védnöki szerepet vállaló Kövér László hathatós támogatása példaértékkel bírt már a tavalyi év folyamán is! Magas szintű adománya révén több résztvevőt láthattunk és csak reméljük, hogy az idei márciusban megtartatndó dijkiosztáskor még többen lesznek azok, akik már gyermek korban megértik a népesedés fontosságát!

Csép Sándor elnök úr érdeme, hogy sikerült a Magyar Polgári Párt politikai programjába is bejutattni. az Áldás Népesség Egyesületben képviselt alapelveket, sőt a tavalyi évben, Szász Jenő az MPP elnöke arra biztatta a polgáriakat, hogy tegyék hasznossá cselekedetükkel is - főleg a Székeken -, hiszen a jó példa kapatos. mint mondta régen a pap bácsik este felé bekopogtattak a híveik ablakain és beszóltak: "Fiam, ne csak aludjatok!", hogy aztán egy pár hónap múlva már lehetett is keresztelni a kisbabákat...

Hasonlóan az MPP országos elnökéhez, Simon Csaba, országos alelnök úr is, a cél mellé állt és jócskán kivette részét a programok szervezésében. Szervezési sikerei ugyan elhallgatva lettek és a Áldás Népesség Egyesület sikereit mások igyekeztek magukévá tenni, de a célja megmaradt és az idén újra csak Ő lett megbízva a fő esemény - a pályzati eredmény kihírdetése - lebonylítására. Igaz ezúttal a fia is segitségére sietett.

Megjegyeznénk, hogy e blog szerkesztői is kivették a részüket, de még sem voltak eléggé "odavalók", mert az Áldás Népesség Egyesületébe való tagfelvételi kérésüket mind a mai napig nem tárgyalták meg az alapító tagok... 

Meg kell azonban azt is említenünk, hogy ezek a magasztos kezdeményezések csak, akkor érik el igazából a céljukat, ha a folytonosság elvét követik a mostani felvállalók is. (Áldás Népesség)

Legyünk buják avagy csináld úgy, mint régen volt!

http://hirszerzo.hu/velemeny/2012/2/29/Kefelj_ugy_mint_regen_volt_VG4RLE

 Hont András 2012.02.29.,

O tempora, o mores! – hangzik a latin jajkiáltás, pedig Cicero idejében még nem lehetett szexfilmet letölteni az internetről. Jó, ez így persze csúsztatás, a kijelentés egy összeesküvésre vonatkozik és nem összefekvésre. Pedig vonatkozhatna arra is; a kezdetben szigorú erkölcsű rómaiak folyamatosan lazultak a nemiség terén, intézményi hátterét is megteremtve a szerelmi szabadosságnak. Igaz, ezt a rájuk jellemző akkurátussággal tették, például nyilvánosházaikra megkülönböztetésül Phallust pingáltak, vagy szobroztak. Elképzelni is rossz, hogy mit szólna efféle dekorációhoz egy KDNP-s képviselő, bár, lehet, hogy betérne az épületbe, gondolván pártház, azért tették ki a pártelnök portréját.

Ó, idők, ó, erkölcsök! – ami csak annyit jelent, minél inkább haladunk előrébb az időben, annál erkölcsösebbnek tetszik a múlt. „Évszázaddal ezelőtt anyáink és apáink abban a világban nőttek föl, hogy a szex csak a házassággal együtt megengedhető” – válaszolta Hoffmann Rózsa az Origo riporterének, mikor amaz a házasság előtti szexről faggatta.

Afrika bizonyos részein meg a mai napig „körülmetélik” a nőket, ahogy ezt a brutális csonkítást eufemisztikusan nevezni szokták. Nem áll szándékomban a kegyetlen rítust a házasságot megelőző önmegtartóztatáshoz hasonlítani (noha!), csupán utalni akartam a „régtől fogva így van”, és az „egykor így volt” kezdetű érvek tarthatatlanságára.

Ráadásul ez esetben nem is igaz.

Szinglihordák ugyan nem dübörögtek a főváros utcáin, de az ifjak nem feltétlenül a lemondást választották, ha egy kis entyempentyemre adódott lehetőség, és nem csak belekóstoltak a testi örömökbe. Ó, nem! „Ma akárhány elsőéves jogász még szűznek tartaná magát, ha át nem ment volna az első természetellenes nemi aktuson” – olvasható az idevágó alapműben, Tábori Kornél Székely Vladimir rendőrfogalmazóval közösen írt munkájában, „Az erkölcstelen Budapestben”.

Ebből is látszik, hogy tényleg vissza kell fogni a jogászképzést, különben is ez a mondén nagyváros – vethető ellen . Azonban a vidéki városokban sem volt sokkal másabb a helyzet, a kuplerájok a társasági élet valóságos központjaiként funkcionáltak, és nem csak az otthoni kosztot unó családapák látogatták e műintézményeket, hanem a kíváncsiság hajtotta sihederek is. Falun pedig, ahol a pajzán tivornyákra a kemény paraszti élet nem adott lehetőséget, a házasságon kívüli párkapcsolatnak különféle elismert formái alakultak ki a szeretőtartástól a próbaházasságon át a nőrablásig.

S most letűnt korok és népek elfajzott szokásairól szó sem esett. Arról, hogy Egyiptomban Anaitis papnőinek szerelmét pénzért kellett megvásárolni, s hogy Dél-Mezopotámia vad népei szépen lassan elterjesztették azt a rút szokást, amely azután a föníciaiaknál és a zsidóknál is divatba jött, hogy a házigazda a vendég iránti tisztelet jeléül nejét vagy leányát kínálta fel annak. Még szerencse, hogy jött Mózes, ki tűzzel és megkövezéssel irtotta a kicsapongás minden fajtáját. Ha más nem is, de a prostitúció meg is szűnt a zsidók körében – idegenből hozattak maguknak kéjnőket; Szíria, Babilon és Egyiptom leányai Salamon uralkodásáig ugyan nem léphettek a város területére, de ott sétáltak kívül a falon, hogy kedvére mustrálgathassa őket Jeruzsálem délceg ifjúsága, s megszületett ezzel a történelmi emlékezet által elsőként megőrzött kocsisor. A görögök vagy a bacchanáliákban tobzódó rómaiak változatos nemi életéről megemlékezni is fölösleges, ha valaki kíváncsi, olvasson Ovidiust.

Igaz, mindez még a kereszténység elterjedése előtt történt, amely hit valóban új morált hozott a Földre, ezért is terjesztették szóval s karddal egyaránt. Vonultak a keresztes hadak, s nyomukban kurvák tömött sorokban. De köztünk szólva a középkori Róma első bordélyháza is a Szent Miklós templom mellett nyitotta meg kapuit, a mainzi érsekről meg följegyezték, hogy bevételei közt a legnagyobb tétel a nyilvánosház után beszedett adó volt.

Óidők, óerkölcsök.

Mégis mindig fölbukkannak azok, akik koruk feslettségét az elődök példamutató életvitelével állítják szembe, kik hivatásszerűen figyelmeztetik kortársaikat romlottságukra. Korábban azonban mintha ez egy koedukált szakma lett volna, sőt, talán a férfiak többségben is lettek volna a purifikátorok között. Komor öltözékben, savanyú ábrázattal, eget fürkésző tekintettel prédikáltak a bujaság ellen, s hogy különben mit csináltak a cselédlánnyal, avagy az inasfiúval, az, csitt!, legyen az éjszaka, vagy a hivatali elöljáró titka.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere valaminő különleges okból kifolyólag viszont kizárólag nők számára tartja fönn az erénycsősz munkakörét.

„Ma már bevett dolog” – mondja lemondóan Hoffmann Rózsa a házasság előtti szexről a már idézett interjúban, hozzátéve, hogy ő maga elfogadja, de csak a szerelmen alapuló szexnek híve.

Bevett dolog. Nos, régen is bevették. Nem kell pirulni, Drága, nem úgy. Bevették ezt az álszent hülyeséget. Mert ha volt társadalmi elvárás a szűzen való házasodásról, akkor az a nőkre vonatkozott. Velük szemben valóban megfogalmazott igény volt, hogy ártatlanságukat őrizzék a férjhezmenetelig, de a férfiak kufircolhattak kedvükre anélkül, hogy ezért a legcsekélyebb megvetésben lett volna részük. Már, ha és amennyiben nem voltak buzik. Mert azokkal szemben tényleg példás eréllyel léptek még föl egykor, oly módon, hogy az Hoffmann párt- frakció- és nőtársának, Ékes Ilonának is megfelelne.

Mára persze e téren is szelídültek a módszerek, mert ma már tudjuk, hogy a fajtalankodókkal, bujálkodókkal, egyéb ledérekkel nem az elvetemültségük a gond, hanem, hogy elmaradottak tudományosan!

Na, de, hát ezért jött létre a Magyar Családtudományi Társaság, amelynek megalakulása szolgáltatta az apropót az origónak, hogy szexuális kérdésekről faggasson politikusokat. A Társaság – előbb nyilvánosságra hozott, majd letörölt és letagadott – önismertetője szerint ugyanis „az egyesület tagja lehet az, aki egyetért azzal az elvvel, hogy általánosságban a nemi kapcsolat egyedüli helyes tere a házasság”. Így, ni, tudományosan.

Ezt Rónaszékiné Keresztes Mónika, aki „állandó vendégként” képviselte a Fideszt az alakuló ülésen – ezek szerint, minden alakuló ülésen ott lesz – azzal próbálta megmagyarázni a portálnak, hogy „a hosszú távú és tartós házasság, a tartós szexuális kapcsolat egy ember mellett, olyan egészségmegőrző faktorokat tartalmaz, amelyeket érdemes belevenni mint kutatási területet a családpolitika egészébe is”. A gondolatot Hoffmann oktatási államtitkár még ennyivel toldotta meg: „egy biztos, hogy az önmegtartóztatásból még soha nem volt senkinek semmiféle baja, míg a promiszkuitás nagyon sok problémát okoz”. Ezzel szemben – nem a csalárdtudományi, hanem másfajta – kutatások szerint az elfojtás számtalan gondot okoz, és nem kizárt, hogy az ember frusztráltságában végül diktátor lesz vagy kéjgyilkos, esetleg pécsi püspök.

Ezzel vissza is tértünk a kuplerájhoz, annyi különbséggel, hogy az utóbbi helyen nem a templom szomszédságában található az, hanem a könyvelésben. A letűnt korok erkölcsisége fölött búslakodó hölgyek figyelmébe meg annyit ajánlanék, hogy azért van változás a világban, ha nem is az, amit ők annak gondolnak.

Egy évszázada, apáink és anyáink korában, teszem azt, a nők nem lehettek parlamenti képviselők.

Hozzászólok

tris2012. 02 29., 13:08

Gondoljunk Amerikára; elég megnézni az imádott Kennedy-elnökökről szóló filmeket, írásokat, hogy tudjuk, a Kennedyek mennyire voltak hű férjek, amiről persze mindenki tudott ott is, mégis elnézték az(oknak az) elnököknek (is), érdekes... ha meg mégsem, hát inkább volt az politikai csatározás, vagy médiaszenzáció, mint valami fenenagy erkölcsi felháborodás.

Oligomer - ebből is látszik, hogy az emberek mennyire másként olvasnak, értelmeznek dolgokat. Én a "savanyú a szőlő" helyett inkább kissé fanyar humorú, ám kiváló írásnak tartom. De a cikknek magának nem is ez a lényege! (Máskülönben, mi benne a csúsztatás?)

A lényeg ez: alakul egy úgynevezett "civil szerveződés", melyet az állam támogat az emberek adóforintjából. Miért? Hogy elmesélje felnőtt állampolgárainak, meg azok gyerekeinek, micsoda erkölcstelen dolog a házasságon kívüli szex! A borzalmasan képmutató KDNP, amelynek a tagjai épp annyira keresztények, mint kábé én, aki leginkább ateista vagyok, de ha van is valami spirituális elképzelésem az életről (halálról, túlvilágról, jó és rossz fogalmáról), az nagyon más, mint az, amit ők a parlamenti kommunikáció (nem mellesleg az Alaptörvény erre vonatkozó passzusainak, leginkább magának az Alaptörvény "alapjának") szintjére emeltek. Én nem vagyok "keresztény", de ezzel nem állok egyedül. Az ország lakosságának mindössze kb. 20 %-a vallja annak magát, de még ezeknek is csak kábé a fele templomjáró, naponta imádkozó hívő. Például ezért tartjuk oly sokan az Alaptörvényt illegitimnek, kirekesztőnek. Hogy ma ebben az országban ilyen módon államilag támogatott ügy a "családi életre való nevelés", avagy a "jó erkölcsre" (erkölcs? röhej) való nevelés, ahogyan ezt egy ilyen érdekes szerveződés, mint ez a "Magyar Családtudományi Társaság" izé, és ez ügyben egy hoffmannrózsa úgy szónokol, ahogy, az egyenesen közröhely. És szerintem ez a cikk lényege.

drgecky2012. 02 29., 13:02

1-Ha Hoffmann Rózsa egy 20 éves, szexis lány volna, biztos nem ez lenne a véleménye. Bár semmi közöm hozzá, de azért érdekelne, ő vajon a hitvesi ágyon veszítette el a szüzességét? Meglepő egy volt kommunistától, hogy mára ennyire prűd lett, de az is lehet, hogy - állítása szerint- anno kötelező volt MSZMP tagnak lennie ahhoz, hogy iskolaigazgató lehessen, most meg kötelező prűdnek lennie ahhoz, hogy KDNP-s államtitkár legyen. Erősen megoszlanak a vélemények államtitkári munkásságáról, én a diákokéval értek egyet. Meg Pokorniéval.

Bihari Károly2012. 02 29., 12:56

Ebben a nagy feltétlen vagy feltételes szabadságról/szabadosságról zajló magasröptű kinyilatkozásokról, vitákról, elmélkedésekről egy ma már keveset idézett klasszikus közel száz éve elhíresült mondása jut eszembe. Azt mondta volt, hogy az embereket /házasokat és házasságon kívül élőket, különösen a kádereket/ a bujálkodásért, kicsapongásért nem szabad bántani. Ugyanis előbb-utóbb leszoknak róla. Vajon hányan mernék vitatni állítása helyt állóságát. Azért halkan megjegyzem, nem is lenne olyan nagy baj, ha a vizet prédikál, bort iszik közmondás két pontja között a való életben nem tátongana akkora szakadék.

ww952012. 02 29., 12:44

A prűd,aszexuális kádár-rendszerben szocializálódott MSZMP-sekből, prűd, aszexuális KDMP-sek lesznek.

oligomer2012. 02 29., 12:43

Kedves Hont András! Ennyi csúsztatást, amit itt vélemény címszó alatt összehozott, azt egy curlinges is megirigyelhetné! "Ebből is látszik, hogy tényleg vissza kell fogni a jogászképzést, különben is ez a mondén nagyváros – vethető ellen"...Ezt ebbe a cikkbe beilleszteni, azért elég meredek dolog volt! Fura, hogy a modern világ változásaira hivatkozik, hogy ne éljünk már a múltban, legyünk modernek a párkapcsolatban , és hivatkozásul egy majd 100 éves példát(kat) hoz fel. Szerintem a barátnőm családja körberöhögött volna, ha például szeretőtartás,viszonyt kívántam volna létesíteni a lányukkal! Nekem az égész cikk "légköre" olyan "savanyú aszőlő"-s. Remélem érti, hogy ezzel mire utaltam!

Eszter2012. 02 29., 12:09

Ez az "intézkedés" is tökéletesen illeszkedik abba a rozsaszin, idilli, feudalizmust mintàzo mesevilàgba, amit a fidesz bevezetni szeretne Magyarorszàgon: egy josàgos(nak làtszo) kiràly (maga Orban), a kiràlyhoz hü nemesség (akiket szivességekkel làncol magàhoz), s szigoru "keresztény" erkölcsök (s itt jon a képbe a hàzassàg elötti sex) mentén kordàban tartott jobbàgysàg. A klisé vilàgos. 

Bizom benne, hogy hamarosan valaki(k) felébreszti(k) öfelségét, s akkor majd észreveszi, hogy kezecskéje bizony ott log benne e biliben..

Ildiko J2012. 02 29., 12:06

A feltétlen szabadság híve vagyok, de azért nem kellene túlontúl arrogánsnak lenni azoknak, akik ezt másképp gondolják. A kérdés, hogy az állam ezt az ügyet hogyan, milyen formában fogja támogatni. Ha elfogadható módon és mértékben, bizonyos határokat betartva, akkor azt hiszem egy szó sem érheti a ház elejét. Nagyon sok hülyeségre megy el pénz. Kvázi jó ügyekre is lehet mértékkel pénzt költeni. Hozzáteszem nem az állam feladatának érzem alapvetően ezt, hanem civil szervezetekének és az egyházakénak. Végezetül gondoljunk Amerikára, mennyire fontos elsősorban, de nem csak az evangéliumi tábor számára egy politikus erkölcsi állapota. Vagyis ott tudják, hogy ha a magánélete jó, ha hűséges az illető, ha sikeres a családjában, az igenis jó (vagy jobb) alapot szolgáltat egy sikeres karrierhez. Az egészségvédő faktor és tudományos alap egyáltalán nem kinevetendő. Sok cikk született már arról, hogy tovább élnek, boldogabbak a jó házasságban élő emberek. Föl lehet tenni a kérdést, hogy miért nem jók a mai házasságok. Haladt az idő, és mégis ma már ott tartunk, hogy a házasságok fele válással végződik. Akkor kérdem én, csak nem befuccsolni látszik a házasság előtti korlátlan szex házasságot megalapozó elve?

kerem2012. 02 29., 11:41

A komenisták már itt vannak a spájzban, a Fidesz meg a hálószobában... Hozzátehették volna, hogy a házasok nemi életének serkentését is szívén viseli a kormány, ezért vezették be a szexis egykulcsos adót.

A méz a legjobb baktériumölő szer

http://kertvarazsmagazin.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=612:a-mez-a-legjobb-bakteriumoel&catid=46:egeszseg&Itemid=50

Sajnos manapság egyre kevesebb mézet fogyasztunk, hiszen egyre több a mézhamisítás is. Pedig a méz ma is az egyik legjobb baktériumölő szer.

A hazai mézfogyasztás sajnos egyre rosszabb képet mutat, leginkább csak azok fogyasztják, akik ismerik jótékony hatásait.

Sok véleményt olvashatunk a mézről, miszerint hizlal, rontja a fogakat, de ez mind nem igaz, csak akkor, ha esetleg kiló számra fogyasztjuk.

Az utóbbi időben a méz hírnevét a hamisítások is megtépázták, így sokan meggondolják, hogy megvegyék –e a boltban a ma már 800-1500Ft közötti mézet, hiszen nem tudhatjuk eredeti –e. Aki ilyen gonddal küzd, vásároljon bio boltban vagy keressen az interneten egy méhészetet.

A baktériumölő hatását a méz a benne található káliumnak köszönheti, épp ezért máig az egyik legjobb fertőtlenítő szer, a megfázásnál és a gyulladásos, fertőzéses betegségekkel szemben kiváló gyógyszer. Épp ezért az is tévhit hogy a méz fogszuvasodást okoz, hiszen épp megvédi a fogakat.

DR. W.G. Sackett egy Kolorádói kutatóintézet bakteriológusa kísérleteket végzett különböző mézekkel, mert kíváncsi volt a mézgyógyító erejére.

Tiszta mézbe elhelyezett különböző baktérium tenyészeteket és várta az eredményt. Az eredmény őt is meglepte, mert az összes baktérium egy napon belül mind elpusztult.

A hastífusz kórokozói 48 óra alatt, a tüdőgyulladás kórokozói pedig 3 nap alatt pusztultak el. A komolyabb kórokozók, mint pl. a vérhas, vagy a gennyes tályog baktériumai is 10-12 óra alatt elhaltak.

A mézet már az ősidőktől fogva ismerjük és használjuk, gondoljunk csak arra, hogy régen még nem volt cukor, így az emberek a mézet fogyasztották mindenhez az édes íz elérése érdekében. Sajnos ma már a sok mesterséges ízesítő a kristálycukor mind elvonja a figyelmet a méz csodálatos hatásáról.

A sötét színű mézben pl. több a vas, a réz, és a mangán, ami a hemoglobin alapanyag is. A vas nagyon fontos szervezetünknek, mert ennek segítségével a hemoglobin leköti az oxigént a vérben.

A méz jótékony hatását egyértelműen a virágpornak köszönheti, hiszen aki mézet fogyaszt virágport is fogyaszt vele együtt. A mézben számtalan fontos ásványi anyag található, és nagyon sok vitamin is. Az egyik fő vitamin, ami minden nap szükséges az egészséges élethez a C-vitamin, de van benne kalcium, Nátrium, és B vitamin is. Persze ezt ne úgy gondoljuk, hogy megeszünk egy kanál mézet máris mennyi vitamint vittünk szervezetünkbe, de a rendszeres fogyasztás nagyon jó hatással van egészségünkre, és megvéd minket a baktériumoktól.

A többi cukorfélével szemben nézzünk néhány pozitív tulajdonságot a méznél:

Nem fejt ki izgató hatást az emésztőszervekre.

Könnyen és gyorsan áthasonul.

Gyorsan nyerünk belőle energiát.

Nyugtató hatása az egész szervezetre kihat.

A mézet fogyaszthatjuk édesítés céljából, álmatlanság ellen, sportoláskor, megfázáskor, égések kezelésénél, homloküreg-gyulladásnál, és gyulladásos megbetegedéseknél.

 

Természetesen egy üveg méztől ne várjunk csodát, de ha rendszeresen fogyasztjuk napi egy –két kanállal, máris sokat tettünk egészségünk védelmében. Aki megkedveli a mézet érdemes kísérletezni az ízekkel és a különböző méz fajtákkal is, hiszen ma már széles kínálatot találunk a boltokban, a méhészetekben és a gyógynövényboltok polcain is.

Adj, király, katonát!

http://www.nagybanya.ro/reszletes-cikkid-11374.htm
2012-01-30

Hamarosan ismét sor kerül a 6. alkalommal megszervezett népszerû ifjúsági vetélkedõre, amelybe legutóbb több mint háromezer IV-VIII. osztályos erdélyi gyermek kapcsolódott be, s amelynek célja a család, a gyermekvállalás népszerûsítése. Nagybányán 2012. február 11-én, szombaton 15 órától, a Teleki Magyar Házban lesz a vetélkedõ, a gyõztes csapat pedig részt vehet az országos döntõn. Részletekért Balogh Csaba magyar nyelv és irodalom szakos tanárhoz (Németh László Gimnázium illetve 11. sz. Általános Iskola) és a Teleki Magyar Házhoz lehet fordulni. 

(Teleki Magyar Ház)

Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom szervei Magyarországon

http://haromkiralyfi.hu/kik-vagyunk/

1. Három Királyfi Intézet Nonprofit Kft.: megszűnt. Feladatait a Végeken Alapítvány veszi át, ami továbbra is a mozgalom operatív szerve marad. Önkéntesek segítségével olyan projekteket és programokat valósít meg, melyek elősegítik a tervezett gyerekek megszületését, emellett havonta megrendezi a Népesedési Kerekasztalt.

2. Népesedési Kerekasztal: a mozgalom lobbiszerve. Azon dolgozik, hogy a törvényhozás minél kedvezőbb feltételeket teremtsen a gyerekvállalásnak.

3. Sajtókerekasztal: tagjai olyan médiában dolgozó szakemberek, akik a mozgalom céljával egyetértenek, és a témának publicitást biztosítanak.

Munkatársaink

Dr. Kopp Mária
Dr. Kopp Mária egyetemi tanár, MTA doktor, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének alapító igazgatója. 2007 óta a Magatartástudományi Intézet tudományos igazgatóhelyettese, a Semmelweis Egyetem és az MTA Mentális Egészségtudományok társult kutatócsoport vezetője. Orvos, pszichológus, klinikus szakpszichológus. A magyar népesség életminőségét, a testi és lelki egészség összefüggéseit vizsgálja évtizedek óta.

Keresztes Julianna
A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom koordinátora 2010. márciusa óta. A váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán végzett szociálpedagógusként, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem szociálpolitika mesterszakán képzi magát tovább a Mozgalom koordinátori feladatainak elvégzése mellett. Érdeklődési területe az anyaság és a karrier összeegyeztethetősége.

Raduch Csilla
A Népesedési Kerekasztal működését segíti, 2009 novembere óta folyama